A rumot először a karibi térségben desztillálták a 17. században, amikor a császári európai hatalmak váratlanul kitűzték a zászlóikat a vulkanikus hegygerincekre és a távoli szigetvilág sodródó homokpartjaira. A cukornád ültetvényekkel gyorsan lefedték az egész szigetet, és hamarosan rájöttek, hogy alkohol tartalmú ital készülhet a cukorfinomítási folyamat melléktermékéből, a melaszból. Míg a szesz pontos eredete továbbra is homályos, úgy véljük, hogy a rabszolgák, akik ezeken az ültetvényeken dolgoztak az elsők voltak, akik ezt az anyagot desztillálták és fogyasztották a ma ismert formájában.
A rum azonnal divatos lett az új világban a gyarmatok között, és gyorsan olyan jövedelmezővé vált, mint a rabszolga és a cukor kereskedelem. Valójában a rum annyira fontos volt az amerikai gyarmatokon, hogy ösztönözte a brit cukor törvény megalkotását – azonban az anyaország számára való kedvező adóztatás az egyik lépcsője volt annak, hogy rövidesen kitört az amerikai függetlenségi háború.
A karibi gyarmatok tucatjai saját anyaországaiknak készítették a likőr saját változatát, ezért ma a rum három kategóriába sorolható fel: brit, francia és spanyol. Természetesen bonyolult a történet és vannak kivételek, de a brit és a spanyol rumok melaszból készülnek, míg a francia rumok nádléból származnak. A melasz alapú rumok létrehozásakor a tökéletesítés legfontosabb eleme maga a lepárlási folyamat, de a francia rumoknál a folyamat inkább a boréhoz hasonlítható. Az ital ízét az ízprofilokat befolyásoló környezeti tényezők határozzák meg.